Adventi mesemaraton a Meséld el! csapatától szeretettel!

A mese 24 részletben jelenik meg  karácsony estig bezárólag, a Facebook oldalunkon. Mindennap, ti Olvasók dönthetitek el, hogyan folytatódjon másnap a történet. De kezdődjön is mese, melynek címe:

Veszélyben a karácsony!

December 1.

Az Északi Sarkon, Télapó birodalmában egész évben lázas munka folyik. A műhelyekben manók serénykednek naphosszat, játékokat készítenek, ajándékot csomagolnak. Készülnek karácsony éjjelére, hogy minden gyereknek és felnőttnek meglepetés kerülhessen a fa alá.

Az Adventi időszak különösen fontos minden kis és nagy manónak, hisz ilyenkor a jól tanuló és ügyes manó gyerekek is besegítenek a szüleiknek. Így volt ez RongyJankóval is.

RongyJankó a többi felnőtt szerint gyakran rendetlen és állandóan bajba keveredik. De a manó fiúcska addig-addig kérlelte Anyukáját, míg az végül beleegyezett, hogy ő is segíthessen. Mekkora szó is volt ez a többi gézengúz között, hisz jó páran rostokoltak ilyenkor is az iskolapadban.

A rendkívül büszke RongyJankó az első nap reggelén felöltötte szokásos ruháját, ami csíkos felsőből,  pántos nadrágból és kis kabátból állt. A neve ellenére minden csakúgy ragyogott rajta, a csengettyűs cipője és szintén csengettyűs sapkája pedig csakúgy csengett-bongott bármerre is járt. A reggeli után, mert bizony egyetlen egy manó sem indul el reggeli nélkül, RongyJankó vidáman ugrándozva haladt Anyukája mellett. A műhely alig pár percnyire volt az otthonuktól, ennek ellenére RongyJankó orra és a sapkája alól kikandikáló füle kipirosodott a fagyos, északi szélben.

A műhelybe érve Anyukája rábízta RongyJankót a játék készítő műhelyt vezető manóra. BojtosIgnác  nagyon szívesen fogadta a segítő kezeket. A műhelyt vezető manó a neve ellenére egyáltalán nem hordott bojtot, de viszont messze az Északi sarkon híres bajusz ékesítette arcát.

Így Jankó egész délelőtt játékokat szerelt össze. Hol egy traktor kerekeit kellett a helyére pattintania, hogy egy mozdonyt kellett lefestenie. Néha ki is próbálta őket. Csak az nem tetszett neki, mikor hajas babákra kellett ruhákat adnia. Az olyan lányos dolog volt, egyáltalán nem volt való egy ilyen nagyfiúhoz, aki már a játék készítő műhelyben is segíthet.

Valamikor úgy uzsonna időben, amit RongyJankó pocakja mindig pontosan jelzett, BojtosIgnác oda intette magához.

– Jankó, nagyon ügyes voltál ma délelőtt. Rendkívüli módon meg vagyok elégedve veled, – kezdte a manó. – Egy nagyon fontos feladattal bízlak meg, amire pont egy ilyen megbízható manócska kell nekem.

RongyJankó mellkasa csak úgy dagadt a büszkeségtől és szinte leste a műhely főnökének szavait.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., RongyJankót a rénszarvasok istállójába küldje BojtosIgnác?
B., vagy esetleg RongyJankó egy nagyon fontos üzenettel magához a Télapóhoz induljon el azon nyomban?

December 2.

BojtosIgnác egy piros zsákot vett a kezébe.
– Ez pont olyan, mint a Télapó zsákja! – kiáltott fel izgatottan Jankó!
– Csak egy kicsit kisebb, – dörmögött a bajsza alatt a műhely főnök és felsegítette Jankó hátára a zsákot.
– De legalább olyan fontos, hanem nem fontosabb dolog van benne. Ebben van a mai lista az elkészült ajándékokról.

Az Északi Sarkon mindenki tudta, hogy hol lakik a Télapó. Az ő háza állt a falu közepén és mindig nyitva állt a kapuja bárki előtt. Jankó, a sűrű hóesés ellenére, nagyon gyorsan odaért és megilletődve kopogtatott be.
– Gyere csak be nyugodtan! – jött is az válasz azon nyomban. Jankónak eszébe ötlött, amit anyukája tanított a neki, és bár otthon mindig elfelejtette, most alaposan lerázta a kabátjáról és a cipőjéről a havat mielőtt belépett.

A Télapó egy picit magasabb volt, mint Jankó apukája, és sokkal erőteljesebb has tájékon. A bajsza ugyan kisebb volt, mint Ignácé, de a szakállának senki sem érhetett a nyomába szerte az Északi féltekén.

– Épp uzsonnázni készülök, – intett mosolyogva a fiúcskának, aki már majdnem oda rohant a terített asztalhoz, mikor eszébe jutott, hogy milyen fontos küldetésben is van ő most. Gyorsan levette a hátáról a zsákot és odanyújtotta a Télapónak, aki mosolyogva tette az asztalra a listát, ami számtalan hasonlótól roskadozott.

– Köszönöm, Jankó, hogy elhoztad nekem, de most már tényleg fogjunk hozzá az uzsonnának, – telepedtek le az asztalhoz.
Már a második pohár kakaónál tartottak, mikor valaki hangosan kopogtatott. A válaszra sem várva SzalagosRézi, akinek a ruháján és a hajában is egy csomó szalag volt, benyitott.

– Ma még a szokásosnál is hidegebb van, – mondta miközben kibújt a kabátjából. – Igazán áttehetnék az üzemet egy meleg helyre, – folytatta, de közben már egy bögre forró kakaóval melengette az ujjait.

Majd hozzátette:
– Van egy kis problémánk, Télapó, és csak te tudod megoldani!

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Télapónak a krampuszokkal akadt gondja?
B., Vagy esetleg a jó és rosszak listájával van baj?

December 3.

Baj a Jók és Rosszak listájával!RongyJankó keze megállt útban a következő sütemény felé. Bajban van a karácsony! Ennél rosszabb hírt nem is hozhatott volna SzalagosRézi, de Télapó hangosan felkacagott.

– Gondolom megint BojtosIgnáccal volt nézett eltérésed? – kacagott fel hangosan Télapó, majd újabb sütemény után nyúlt.

–  Minden évben ez van, Télapó! – folytatta SzalagosRézi, egy bögre kakaóval a kezében. – BojtosIgnác idén is leakarja zárni a Jók és Rosszak listáját december hatodikán. Pedig a gyerekek igenis meg tudnak javulni akár az alatt a pár nap alatt is, ami karácsonyig hátra van.

–  Főleg, ha kapnak egy virgácsot tőlem? – kérdezte Télapó.

–  Hát épp ez a cél! Hogy legyen idejük megjavulni! – erősködött SzalagosRézi. – BojtosIgnác szerint, aki egész évben rossz volt, az ne kerülhessen fel a Jók listájára csak azért, mert pár napig igyekszik. Pedig ő csak az ajándékok miatt aggódik, hogy nem lesz ideje elkészíteni azoknak, akik a Rosszak listájáról átkerült a Jóra.

–  Nyugodj meg, Rézi! Csakúgy, mint tavaly idén is átkerülhetnek a gyerekek a Jók listájára, de ne feledd, hogy a Rosszak listája sincs lezárva még, – mondta Télapó.

–  Igen, tudom, megyek is, mert jó pár gyerek van, akinek még kétséges a sorsa, és a virgácsok sem készülnek el magunktól, – mondta Rézi, és közben készülődni kezdett. – Gyere Jankó, hazakísérlek, anyukád már biztosan vár.

–  Rám még vár egy próba kör a szánnal, – tette hozzá Télapó. – Már egy éve nem használtuk, ideje kicsit leporolni a nagy nap előtt.

Másnap reggel Jankó iskola helyett ismét a játék készítő műhelybe ment, de a szokásos munka helyett, mindenki zavarodottan álldogált az asztalok mellett és izgatottan pusmogtak.

– Figyelem, – szólalt meg BojtosIgnác terem egyik sarkában. Mellette állt SzalagosRézi. – Sajnos történt egy kis baleset a tegnap éjjel. A Télapó leesett a szánról és nem tudjuk hol van. Azonnal elkezdtük keresni, de addig is kell valaki, aki irányítja ideiglenesen az Északi Sarkot.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., SzalagosRézire bízzták az Északi Sarkot?

B., Vagy esetleg BojtosIgnác legyen az, aki helyettesíti?

December 4.

SzalagosRézi vezeti az Északi Sarkot a Télapó visszatéréséig!

– Szerintem SzalagosRézi irányítson! – kiáltott fel hirtelen RongyJankó, s mikor mindenki meglepetten felé fordult megilletődve fogta meg az anyukája kezét. – Ő sokkal jobb lenne! – tette még hozzá, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor a többiek egy emberként bólogatni kezdett.

– Akkor a többség döntött, – jelentette be BojtosIgnác, majd a fejét csóválva hátrább lépett.
– Mindenki folytassa a munkáját az eddig megszokottak szerint, – lépett előre SzalagosRézi. – Télapó felkutatását a szánok gondnoka vezetni.
– Apu, fogja vezetni a keresést? – szólalt meg Jankó, most már jóval csendesebben.
– Mivel Télapó nem döntötte el, ezért december hatodikával lezárjuk a jó és rosszak listáját, – morogta a bajsza alatt BojtosIgnác megelégedve és mikor SzalagosRézi közbe akart vágni, csendre intette. – Ne haragudj, Rézi, de én csak a Télapónak hiszek.

– Én is hallottam, – kiáltotta hangosan RongyJankó, és most BojtosIgnác szúrós tekintette sem tudta eltántorítani, hogy folytassa. – Ott voltam, amikor mondta.
BojtosIgnác szóra sem méltatta, inkább kiviharzott a teremből.

– Jankó, nem illik a felnőttek szavába vágni, – rótta meg anyukája Jankót, de a szeme vidáman csillogott, ezért Jankó tudta, hogy nem haragszik igazán.
A nap többi része gyorsan telt mindenkinek. A játék készítő műhelyben egész nap nem látták BojtosIgnácot, de az élet nem állt meg. Délután még a virgács szállítmány is megérkezett, alig fért be a raktárba. A manók csak szótlanul behordták.

Jankó egész nap boldogan készítette a játékokat. Játékmackók kaptak szép sálat és kalapot, a társasjátékok pedig dobó kockát. Este mégis szomorúan feküdt le.

– Anyukám, mi lesz ha nem találják meg Télapót? – kérdezte az esti mese után. – December hatodikán nem lesz aki elvigye a csomagokat? És a karácsonyi ajándékokat sem kapják meg a gyerekek?
– Ne aggódj, kisfiam, az apukád megfogja találni, – próbálta megnyugtatni anyukája.
– Elmehetek holnap vele, hogy segítsek neki megtalálni a Télapót? – ült fel hirtelen Jankó.
– De mi lesz, ha veled történik valami, az apukád nagyon gyorsan megy a szánnal, – ellenkezett anyukája.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Anyukája elengedi a veszélyes útra Jankót?
B., Vagy esetleg másnap a játék készítő műhelyben segít?

December 5.

RongyJankó segít megkeresni Télapót!

Másnap reggel Jankó még az anyukájánál is korábban kelt, olyan izgatott volt. Apukája RongyTihamér, ilyenkor télen nagyon sokat dolgozott, hisz GombosMiksával közösen ők feleltek a szánért és a rénszarvasokért, akik bár nagyon aranyosak voltak, néha igencsak megmakacsolták magukat. Főleg a fiatalabbak, akik még csak tanulták a szánhúzást. Ilyen volt Harald is, aki idén nyáron csatlakozott Télapóhoz. Mivel még tanult, Télapó nem vitte magával a próba útra és ez volt a szerencse. Vele és egy régi, gyakorló szánnal folyt a keresés.

RongyJankó kedvence Harald volt a rénszarvasok között. Almát és répát is hozott neki ajándékba. A kis rénszarvas nagyon boldog volt, mikor végre elindultak. Könnyedén húzta a szánt egyedül is, bár még nem tudott olyan gyorsan repülni, mint a felnőttek, de így is nagyon ügyes volt.
Az órák, pont mint a szán csak úgy repültek és egyre nagyobb és nagyobb területet kutattak fel, de Télapónak nem akadtak nyomára.

– Apu, szerinted a Télapó nagyon fél most? – kérdezte Jankó.
– A Télapó biztos jól van ne aggódj, és meg is fogjuk találni. Csak idő kérdése.
– Én félek, mi lesz ha egyszer én is elveszek? – aggódott Jankó.
– Kisfiam, ha elveszel az a legfontosabb, hogy maradj nyugodt, fordulj körbe, hogy nem látsz-e ismerős felnőttet. Ha nem találsz senkit, akkor csak maradj ott ahol vagy, én pedig megtalállak.

Sajnos azt Télapó nem mondta senkinek sem, hogy melyik irányba indul el és ezért ilyen nehéz felkutatni.
Jankó vette észre a sötét foltot a nagy fehér dombok között, valamikor délután. Az apukája éles kanyart vett a szánnal, és elindultak abba az irányba. Ahogy a közelbe értek észrevették a szán mellett várakozó rénszarvasokat. Üstökös, Ijas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas és persze a piros orrú Rudolf is ott mozgolódott a szán körül. Jankó és az apukája a lehető legközelebb szállt le a Télapó szánjához, amit végül üresen találtak meg. Télapónak nyoma sem volt.

A visszaút az Északi Sarkra elég szomorúan telt. A Télapó szánjáért GombosMiksa és Jankó apukája együtt ment vissza, mire minden rénszarvas az istállójába ért SzalagosRézi megbeszélést hívott össze, ahová Jankó az apukájával ment el.
– Holnap december hatodika lesz és minden gyerek várja a csomagját, – kezdte Rézi.
– És a virgácsát, – vágott a szavába BojtosIgnác.
– És a virgácsát, – tette hozzá SzalagosRézi. – El kell döntenünk, hogy holnap két szánnal folytassuk-e a keresést bízva abban, hogy időben megtaláljuk Télapót, vagy inkább Miksa és Tihamér nagyon vigyázva, hogy le ne lepleződjön, kihordja a csomagokat.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Folytassák a keresést immár két szánnal?
B., Vagy inkább Miksa és Tihamér vigyék ki a csomagokat?

December 6.

Miksa és Tihamér kiviszi a csomagokat!

Jankó egész éjjel alig tudta lehunyni a szemét. Az ő apukája és GombosMiksa viszik ki az ajándékot. Nagyon büszke volt rájuk, de egyúttal aggódott is az apukájáért, mert a Télapó nyomdokába lépni nem egyszerű dolog.
Reggel apukája ébresztette és boldogan ugrott a nyakába.

– Apukám!
– Szia Jankó, szép jó reggelt, – ölelte magához az apukája. – Minden rendben volt az éjjel. Éppen, hogy csak, de reggelre mindenki megkapta az ajándékot és a rengeteg virgácsot.
– Jaj, de jó!
– Gyere, kisfiam, ha gondolod elkísérhetsz a játék készítő műhelybe. SzalagosRézivel és BojtosIgnáccal van találkozóm.

A téren miközben a felnőttek beszélgettek, Jankó körbe-körbe rohangált. Egyszer csak az egyik sarkon feltűnt Emil, a krampuszok vezetője, akinek piros ruhája messze kitűnt a környezetéből. Lábán hótaposóval igyekezett a tér közepe felé. Mivel a krampuszok faluja elég messze volt a manóktól csak ritkán találkoztak személyesen. Alig pár méterrel lemaradva feltűnt mögötte Télapó is. A manók hangos óvációval fogadták.
– Hát az úgy történt, – kezdte a történetet Télapó, – hogy kissé élesebb kanyart vettem a szánnal és megütöttem a fejemet. Annyi időm még volt, hogy biztonsággal leszálljak, de utána elájultam. A krampuszok találtak rám és hazavittek magukhoz. Ők nem tudnak olyan gyorsan utazni, mint én a rénszarvasokkal, ezért értem ide ilyen sokára. Azt viszont nem tudom, hogy mi történt a szánnal.

– Én találtam meg, – kotyogott közbe Jankó nagy büszkén. – Apával együtt.
– Akkor nektek köszönöm Jankó, – folytatta Télapó. – Izgalmas időszak volt, de a csomagok és a virgácsok gazdára találtak. Igaz is. Miért volt ilyen sok virgács? Ennyire elromlottak volna a gyerekek, amíg távol voltam?
– Én mindenkit, aki egy kicsit is rossz volt rátettem a listára, – morogta a bajsza alatt BojtosIgnác. – SzalagosRézi szerint később, úgy is le kerülhetnek az ördögfiókák a Rosszak listájáról. Pedig én ezzel nem értek egyet!
– A gyerekek nem ördögfiókák, csak elevenek, – jegyezte meg Rézi. – Igazán tudomásul vehetnéd már.

– Ez nagyon fontos kérdés, Ignác, – szólt közbe Télapó. – Nagyon sok gyerek van, akiket mind-mind figyelni kell. Ha szeretnéd, akkor más csinálja helyetted.
– Én szívesen vállalom, – szólt közbe Rézi, nem törődve BojtosIgnác szúrós tekintetével.
– Ez már mióta világ a világ az ajándék készítő műhely vezetője csinálja, – vetett ellen Ignác.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Bojtos Ignác segítsen a Jók és Rosszak listájánál továbbra is?
B., Vagy SzalagosRézi alkalmasabb lenne rá?

December 7

SzalagosRézi készíti a Jók és Rosszak listáját!
– Rézi, akkor karácsonyig ellenőrizd le a rosszakat, hogy tényleg annyira rosszak voltak-e, de azért ne legyél nagyon elnéző, – kacsintott Télapó cinkosan.
– Most pedig megyek és lepihenek, mert fárasztó volt idáig az út hótalpakon. Ha még egyszer panaszkodnék a szánra, akkor csak juttassátok eszembe ezt az éjszakát.
Emil, barátom, – fordult oda Télapó a kissé távolabb várakozó krampuszhoz. – Légy vendégem a házamban.
– Nem akarok zavarni, de a híres kakaódból szívesen iszom egy bögrével, – mondta a krampusz, és lelkesen követte Télapót.
– Tihamér, – szólalt meg GombosMiksa. – Fülöp fiam szeretné, ha ma Jankó átjöhetne hozzánk egy nagyot játszani.
– Apa, ugye megengeded? – ugrott nagyot örömében Jankó. GombosFülöp nagyon jó barátja és osztálytársa volt. Jankó igazán élvezte a műhelyben töltött időt, de már szeretett volna egy nagyot játszani is.
– Persze, hogy elmehetsz, de ígérd meg, hogy jól viselkedsz, – kötötte a lelkére az apukája. – És nem mehettek el sehová sem, maradjatok a házuk közelében.
– Persze, persze, – kiabálta Jankó, és közben már futott is Gombosék házához.
GombosFülöp pont egykorú volt Jankóval. Ha csak tehették együtt játszottak, és mindig nagyon jót mókáztak. Ma kint játszottak a kertben, hómanókat építettek, hógolyóztak és Jankó nagy büszkén beszámolt az elmúlt napok izgalmas eseményeiről.
– Képzeld repültem apával és Haralddal, olyan gyors voltam, mint Télapó, – dicsekedett Jankó.
– Az semmi, én már egyedül is vezettem egy szánt, – kontrázott Fülöp. – Mikor az én apukám ment próba útra a nagy szánnal, elvitt engem is és megengedte, hogy vezessem.
– Ez nem semmi, – mondta elismerően Jankó. – Én a rénszarvasok közül Haraldot szeretem legjobban.
– Nekem Rudolf a kedvencem, – mondta Fülöp. – Nem megyünk el az istállóba megnézni őket?
– Nekem az apukám megtiltotta, hogy elmenjek csavarogni.
– Ugyan már, csak megyünk és jövünk, – erősködött Fülöp.
– Észre sem fogják venni, hogy elmentünk.
Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!
A., RongyJankó elmenjen a rénszarvasok istállójába tiltás ellenére?
B., Vagy inkább maradjon Fülöpék házában?

December 8

Fülöp és Jankó rénszarvas nézőbe megy!
Bár Fülöpék háza nagyon közel volt a rénszarvasok istállójához, Jankó alig pár méter után elbizonytalanodott, hogy nem kellett volna-e mégis ott maradnia a háznál. Azzal nyugtatta meg magát, hogy végül is a ház környékét mondta az apukája. Az istálló is ott van a környéken.
Az istállóhoz közeledve azonban egyre kevesebb gondolatot fecsérelt holmi szülői intelmekre, inkább a rénszarvasokon járt az esze.
Télapó rénszarvasai nagyon jól nevelt állatok voltak, különben nem is láthatták volna el fontos feladatukat. Ezért annak ellenére, hogy Harald, már pont olyan magas volt, mint a felnőtt társai, messziről észre lehetett venni, hogy melyik karámban van ő. Egyedül onnan hallatszott folyamatos dobogás és mozgolódás.
A felnőtt rénszarvasok egyébként is nagyon fáradtak voltak, hisz aznap reggel érkeztek vissza a világ körüli útjukról. Még ha a csomagok nem is voltak olyan nehezek, mint amilyen sok ajándékot kell majd húzniuk karácsony éjjelén, akkor is elfáradtak. Ágas és Táncos el is bóbiskolt egy kicsit.
Fülöp és Jankó így Harald karámjához léptek oda.
– Tudtad, hogy Harald még csak egy éve van Télapónál? – kérdezte Fülöp a barátját.
– Igen, itt voltam, amikor megérkezett! – dicsekedett Jankó. – Már most olyan ügyes, hogy apa azt mondta, akár már be is állhatna a többiek mellé. Egy év múlva viszont már ő is mehet.
– Az nagyon jó lenne, – szólalt meg Fülöp. – Olyan unalmas lehet neki állandóan csak tanulni. Legalább világot látna ő is, mint a többiek.
Épp Haraldnak próbáltak meg odanyújtani egy almát, mikor hangokra lettek figyelmesek oda kintről.
– Gyorsan, bújjunk el, – szólalt meg Fülöp és a két fiú, más lehetőség nem lévén, bebújtak Harald mellé a karámba.
Szerencsére tudták, hogy a kölyök rénszarvas nagyon kezes jószág, hisz számtalanszor találkoztak már vele. Ha nem ő lett volna, inkább vállalták volna a lebukást is.
– Télapó, nagyon kedves vagy, de haza tudok menni egyedül is, van hótaposom, – mondta Emik, a krampusz, miközben leléptek az istállóba.
– Emil, hidd el nem fáradtság, nagyon szívesen hazaviszlek a szánnal, és olyan közel van a falud, hogy elég egy rénszarvas is.
A fiúk úgy gubbasztottak Harald karámjában, mint két tojás a fűben, legalábbis, ahogy emlékeztek rá még a Húsvéti Nyuszinál tett látogatásukból. Buzgón remélték, hogy Télapó és Emil nem veszi észre őket.
Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!
A., Télapó és Emil észreveszi a két bújkáló manócskát?
B., Vagy a fiúkat nem fedezik fel?

December 9

– Fiúk, ti mit kerestek itt? – kiáltott fel meglepetten Télapó, mikor Harald karámjához lépve meglátta a két bújkáló manócskát. – Nem hiszem, hogy Tihamér vagy Miksa megengedte volna, hogy elgyertek ide. Sipircc haza. Már biztosan keresnek benneteket.
A két fiú olyan gyorsan elszalad, hogy még azt sem látták, mikor Télapó elmosolyodik. Inkább csak örültek neki, hogy ennyivel megúszták. Azt csak remélni merték, hogy az eset nem jut a szüleik fülébe.
Szerencséjük volt, mert Fülöp szülei még nem értek haza, mivel Télapó biztos, hogy nem árulja be őket így megnyugodtak, hogy a kis kirándulásuk észrevétlen fog maradni a többi felnőtt előtt.
A délután további részét egy hómanó család összeállításával töltötték. Volt apuka hómanó, anyuka hómanó és hómanó gyerekek is.
– Csináljunk egy hórénszarvast, – mondta Jankó, mikor az utolsó hómanó gyerkőc csúcsos sapjáka is elkészült.
A hórénszarvas megformázása majdnem sötétedésig eltartott. Mikor végre elégedettek lettek az eredménnyel vacsorázni indultak. A hórénszarvas mindkettejük szerint nagyon hasonlított Haraldra.
Jankó vacsora után indult haza és ahogy közeledett a házuk felé egyre jobban befészkelte magát a fejébe a gondolat, hogy a szülei valahogy megfogják tudni mi történt délelőtt.
Igazán akkor nyugodott meg, mikor hazaérve anyukája pont olyan széles mosollyal és nagy öleléssel várta, ahogy mindig.
Másnap reggel Jankó korán kelt, még azelőtt, hogy anyukája bejött volna hozzá, hogy felébressze. Gyorsan felöltözött és kiszaladt a konyhába, ahol a szülei mellett még SzalagosRézi üldögélt a reggeliző asztalnál egy csésze kakaó mellett. Mikor Jankó belépett mindegyikük felé fordult.
– Jankó, azon nem csodálkozom, hogy Fülöp rákerült a Rosszak listájára, de hogy te is? – szólalt meg Rézi. – Tulajdonképpen mit csináltatok tegnap?
Jankó akadozva elmesélte elejétől a végéig a tegnapi kalandjuk részleteit. Tudta, hogy kár lenne tagadnia, hisz a szülők valamilyen csodaerő folytán mindig tudták, hogy mikor füllent.
– Ne haragudjatok, – kért bocsánatot. – De annyira szerettem volna találkozni a rénszarvasokkal.
– Sajnos még azelőtt rosszalkodott, hogy átvettem volna a listát Ignáctól, – szólalt meg Rézi.
– Hogy kerülhetek le a Rosszak listájáról? – kérdezte Jankó szomorúan.
– Hát sok jót kell tenned, neked is és Fülöpnek is. Szót fogadni és segíteni amiben csak tudtok, – válaszolta Rézi.
– Ha már annyira szereted a rénszarvasokat, akkor holnap eljöhetsz nekem segíteni, úgy is el kell mennem a krampuszokhoz Télapó megbízásából.
– A krampuszokhoz?! – szólalt meg riadtan Jankó. Pont a félelmetes krampuszokhoz kell holnap mennie az apukájának? Talán mégis is inkább marad a Rosszak listáján, ha ez az ára.
Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!
A., Jankó bátor lesz és elmegy apukájával a krampuszokhoz látogatóba?
B., Vagy inkább marad a Rosszak listáján?

December 10

Jankó látogatóba megy a krampuszokhoz az apukájával

Másnap reggel Jankó amennyire csak lehet elhúzta a reggeli teendőit. Bár tudta, hogy ezzel csak időt nyer, mégis háromszor annyi ideig tartott neki megenni a reggelijét és csak többszöri nekifutásra kötötte be a cipőjét.

– Jankó, kisfiam, – próbálta megnyugtatni az apukája. – A krampuszok nagyon rendesek, és nagyon viccesek is. Tudom, hogy az iskolában a többi gyerektől sok rosszat hallasz róluk, de annak fele sem igaz.

– De én akkor sem szeretem őket, – nyafogott rá egyáltalán nem jellemzően Jankó. – Ha nem a Rosszak listájáról lenne szó, biztos, hogy el sem mennék.

– Pedig ez a leggyorsabb módja, hogy le kerülj a listáról, és még lehet, hogy ez sem lesz elég, – szólalt meg Jankó anyukája.

– Még ez sem lesz elég? – döbbent meg Jankó, de azért az orrát lehorgasztva kicammogott a házból. Így nem látta, hogy az anyukája cinkosan az apukájára kacsint.

Jankó legalább az utazást élvezte, hisz Harald volt a szerencsés, aki repíthette a gyakorló szánt útban a krampuszok faluja felé.

A krampuszok faluja kisebb volt, mint a manóké, talán ha fele akkora volt. Ha nem tudta volna, hogy a krampuszok faluja felé tartanak, Jankó megesküdött volna rá, hogy a manók faluja felé tartanak, annyira hasonlított az otthonához. Ahogy a szánnal közeledtek a főtérhez Jankó látta, hogy a kis krampusz gyerekek elkezdenek szaladni a szán irányába. Ki a játszótérről, ki pedig a korcsolya pályájáról, ki pedig a házának kertjéből szaladt oda, ahol Tihamér leszállt a szánnal.

Jankó tudta, hogy az apukája már többször járt a krampuszoknál, de arról fogalma sem volt, hogy ennyire szeretik őt a krampusz gyerekek.

– Dóra, Barnabás, Balázs és Andris, – köszöntötte a hozzá legközelebb álló krampusz gyerekeket Tihamér. A többiek kicsit távolabb álltak tőlük, ők Haraldot rajongták körbe. Mint egy rég nem látott barátot úgy ölelgették.

– Jankó, nem tudtad, hogy a környék rénszarvasait a krampuszok nevelik? – kérdezte nevetve Tihamér, mikor meglátta a fia csodálkozó tekintetét. – Nemcsak a virgácsot segítenek ki vinni a Télapónak, hanem felügyelnek a rénszarvasokra is. Tudod nem minden rénszarvas ügyes annyira, hogy húzhassa a szánt, de ők is nagyon aranyosak, és rájuk is kell vigyázni. Nem lenne kedved megnézni, amíg én Emillel beszélgetek? Ők négyen szívesen elkísérnek a rénszarvasokhoz, – mutatott a négy krampusz kölyök felé, akik most Haraldot ölelgették.

Jankó szívesen elment volna a rénszarvasokhoz, de hogy egyedül, az apukája nélkül menjen?

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Jankó az apukájával marad?

B., Vagy inkább elmegy megnézni a rénszarvas csordát?

December 11

Jankó meglátogatja a rénszarvas csordát a krampusz gyerekekkel

Jankó kicsit megszeppenve indult a krampusz gyerkőcök után. A következő meglepetés akkor érte, mikor egy hótaposó került a lábára.

–  Ne aggódj, nincs messze, – nyugtatta meg Balázs, a krampuszok közül a majdnem a legfiatalabb, mikor megmutatta, hogyan is kell benne járni.

Jankó örült neki, hogy a krampusz gyerekek egyike sem tett megjegyzés a lassúságára, miközben a hótaposóval botladozott mögöttük. Mint az orgona sípok úgy jöttek egymás után, a lány volt a legidősebb, utána jött Barnabás, majd Balázs, és András volt a legfiatalabb.

Nem is olyan sokára feltűnt a csorda. Az állatok, Jankó legnagyobb megdöbbenésére, itt szabadon jártak keltek. Nem voltak bekerítve, csak úgy mászkáltak ki-be az istálló nyitott ajtaján át, ha élelmet szerettek volna.

A krampusz gyerekek most már ott hagyták, és szinte odafutottak a rénszarvasokhoz. A hótaposókat egy helyre dobálták, Jankó követte a példájukat, majd tanácstalanul álldogált egy kicsit. Nem igazán tudta, hogy mit is szabad neki tennie, és mit nem.

– Gyere nyugodtan közelebb hozzájuk, – szaladt oda hozzá Balázs vigyorogva. – Lehet, hogy ők nem annyira kezesek, mint Télapó rénszarvasai, de ők is nagyon játékosak. Egyedül a Hubával kell vigyázni ő tud legjobban repülni. Majdnem bekerült Télapó rénszarvasai közé, csak eléggé engedetlen volt, és helyette választották Haraldot. De nem is láttam itt most Hubát. Biztos elcsatangolt valamerre.

Jankó ámuldozva nézte a krampusz gyerekeket, akik egymás után másztak fel a rénszarvasok hátára, majd egy-két kisebb szökkenés után a levegőbe emelkedtek velük. Nem voltak magasan épp csak annyira emelkedtek fel, hogy jó móka legyen a hóba lehuppanni az állatokról. Jankó először egy kisebb szarvas hátára mászott fel, aki éppen hogy csak egy picit tudott elemelkedni, de ahogy telt-múlt az idő egyre bátrabb lett, egyre magasabbra emelkedett és kacagva ugrott a hóba.

A nagy vidámságnak Dóra, a legidősebb krampusz vetett véget, Jankó nagy nehezen elbúcsúzott a rénszarvasoktól, és felvette a hótaposót.

– Ugye máskor is eljöhetek ide? – kérdezte Jankó, és nagyon boldog volt, mikor a többiek nevetve biztosították róla, hogy bármikor szívesen látják.

Épp indultak volna, mikor Jankó meglátta, hogy egy rénszarvas épp most száll le az istálló mellé. Csodálkozva fedezte fel, hogy ki ül a hátán. BojtosIgnác volt az a játék műhely vezetője.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., BojtosIgnác Télapó kérésére indult útnak?

B., Vagy esetleg rosszban sántikál és megkéri Jankót, hogy ne szóljon a találkozásról senkinek sem?

December 12

BojtosIgnác Télapó megbízásából volt távol

Jankó ámulva figyelte, ahogy BojtosIgnác könnyedén leugrik Hubáról, aki ugyan nem volt testesebb, mint a csordabéli társai, mégis sokkal-sokkal ügyesebben repült. A kismanócska akaratlanul is közelebb lépett Hubához, hisz ő is pont olyan volt, mint a többiek, csak egy kis sötétebb csík futott végig a szőrén, pont a vállánál. Csak akkor lehetett észre venni, ha valaki kereste. Jankó már majdnem kéznyújtásnyira volt Hubától, mikor BojtosIgnác rászólt.

– Én ezt nem tenném barátocskám, – szólt a bajsza alatt mosolyogva. – Huba nem igazán szereti, ha megsimogatják. Sőt kifejezetten barátságtalan, ha idegenek vannak a közelében.

–  Elnézést, – szeppent meg Jankó és inkább biztonságos távolság hátrált Hubától.

–  Én már nagyon régen ismerem Hubát, ezért engem elfogad, és még azt is megengedi, hogy irányítsam, – mondta Ignác  szeretettel simogatva Huba hátát. – De ha szeretnéd, akkor segítek, hogy megsimogathasd.

–  Igen, az nagyon jó lenne, – lelkesedett fel Jankó.

–  Mi is, szeretnék megsimogatni Hubát, – szólalt meg Balázs, aki a többiekkel együtt eddig csak álldogált.

BojtosIgnác Huba fülébe suttogott pár szót. Dóra, Barnabás, Balázs, András és Jankó megbabonázva nézték.

–  Nem varázslat, ne aggódjatok, – kacagott fel Ignác. – Csak jó barátok vagyunk. Most már ide jöhettek egyesével és megsimogathatjátok.

Az öt gyerek lassan egymás után odalépett és óvatosan megsimogatta Huba oldalát.

– Köszönjük szépen, Huba. Nagyon aranyos voltál, – mondta végül Balázs, aki nagyon megilletődött, hisz Hubát eddig senki sem simogathatta meg. Ha ezt meghallják a többiek!

– Rendben van, de ezt egyedül semmiféleképpen se próbáljátok meg, – figyelmeztette őket BojtosIgnác.

Nem sokkal ezután mind hótalpat húztak és elindultak a krampuszok faluja felé. A falu főterén már ott várta őket Tihamér és a szán.

– Gyere Jankó, ideje haza indulni, – mondta Tihamér. Jankó erre igencsak elszomorodott. Amennyire nem szeretett volna ide jönni, pont annyira szeretett volna most itt maradni.

–  Ha gondolod velem maradhat, – ajánlotta fel hirtelen BojtosIgnác. – Estefelé értem jön Télapó. Vele mind hazamehetünk.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Jankó az apukájával induljon haza már most?

B., Vagy maradjon estig a krampuszok falujában BojtosIgnáccal?

December 13

Jankó BojtosIgnáccal marad a Krampuszok falujában

Jankó egész délután a krampusz gyerekekkel játszott. Mivel a többieket hazahívták, már csak Balázs és András volt ott csak. Így ő lett a legidősebb gyerekek a csapatban.

– Én azt hallottam, hogy a manó gyerekek nem szoktak játszani, állandóan csak dolgoztatják őket, – bökte ki játék közben egyszer csak Balázs.

–  Csak ilyenkor decemberben segítünk be, de csak a nagyon jó tanulók mehetnek, és nagy megtiszteltetés, ha kiválasztanak. Ebben az évben én a játék készítő műhelyben segítek – világosította fel őket büszkén Jankó. – Én pedig azt hallottam rólatok, hogy nem szoktattok iskolába járni és állandóan csak rosszalkodtok.

–  Sajnos nekünk is kell iskolába és óvodába járni, – mondta Balázs.

–  Olyan másnak gondoltalak benneteket, – sóhajtott fel Jankó. – Pedig alig különbözünk egymástól.

–  Csak az én Anyukám finomabb sütit csinál, – szólalt meg András.

–  Hát igen, múltkor BojtosIgnác hozott egy manó sütit, de nagyon száraz volt, – egészítette ki Balázs. – Nem nagyon ízlett senkinek sem.

–  Az én anyukám is nagyon finom sütiket tudd csinálni, – jelentette ki Jankó. – De tudom, hogy BojtosIgnác süteményei nem a legfinomabbak. Mindenki szerencséjére csak ritkán süt bármit is.

–  Nem megyünk el szánkózni? – kérdezte Balázs, aki nem igazán tűnt olyan gyereknek, aki egy percnél többet képes egy helyben maradni. Az öccse, András pedig máris úton volt a ház mögötti domb felé, ahol több krampusz gyerek is szánkózott.

A délután olyan gyorsan elszaladt, hogy Jankó szinte észre sem vette, hogy rájuk sötétedett és már alig látják a házból kiszűrődő fényben a szánkó pályát. Az időmúlását egyedül a pocakja jelezte. Szerencséjére András és Balázs is hasonlóan éreztek, így elindultak megnézni, hogy a krampuszok gyerekek anyukája, Marcsa tényleg olyan finom süteményt tud-e késziteni, ahogy a fiai állítják.

Jankó épp lenyelte az utolsó korty kakaót, és legyűrte az utolsó falat kalácsot, mikor meghallották a gyerekek kiabálását.

– Itt van Télapó! Itt van Télapó! – kiabálták mindahányan. A házakból is sora szaladtak ki a gyerekek. Volt aki, még csizmát sem húzott, hanem papucsban ugrált a hóban, csak hogy minél hamarabb oda érjen.

A kis szánt Harald húzta és olyan finoman tette le a szánt a gyerekek közé a térre, hogy még Táncos is megirigyelhette volna. Télapó viszont a szokásos mosolygás helyett komor arccal szállt le a szánról.

– Baj van a rénszarvasokkal, – szólalt meg. – Emil, Ignác mindkettőtök segítségére szükségem van, most rögtön velem kell jönnötök.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., A rénszarvasok eltűntek és mindenki őket keresi?

B., Vagy a rénszarvasok megbetegedtek?

December 14.

A rénszarvasok eltűntek.

A hazafelé út Télapóval, Emillel és BojtosIgnáccal komoran telt. Jankó a szokásával ellentétben inkább csendben volt. Még az útravalóként csomagolt süteményhez sem nyúlt hozzá.

– Mi lesz most? – kérdezte végül Jankó, mikor leszálltak a rénszarvasok istállója mellett.
– Az a gond, hogy a rénszarvasok nagyon gyorsak és repülni is tudnak. Nem is akárhogy, – felelte Télapó. – De Emil, Ignác, Miksa és az apukád nagyon ügyesek. Biztos megtalálják őket. Nem mehettek sok helyre. Viszont így is nagy a terület, amit át kell vizsgálni.

– Hogy mehettek el egyáltalán? – tette fel a kérdést Emil. – Maguktól biztos nem indulnak neki sehová. Annál jól neveltebbek.
– Egyenlőre nem tudunk semmi biztosat, így nem is akarok találgatni, – felelte Télapó.

– Mivel a rénszarvasok csak Télapóra, néhány krampuszra és még kevesebb manóra hallgatnak, nem túl sok választás maradt, – morogta Ignác a bajsza alatt. – KalaposKolos volt az!
– Reméltem, hogy már nem fog több gondot okozni, – vetette közbe Miksa.

– Semmi bizonyíték rá, hogy bármi köze lenne ehhez, – jelentette ki Télapó.
– Ki volt KalaposKolos? – kérdezte Jankó.
– Ő volt a rénszarvasok gondozója, de nem végezte jól munkáját és ezért leváltották, – mondta Ignác.
– Ha engem kérdeztek, akkor a leváltás nem igazán volt elég büntetés! – fortyogott Emil. – A rénszarvasok ápolatlanok voltak, és ennivalót sem a megfelelőt kapták. Hónapokig tartott, míg meggyógyítottam őket.

– Tudom, hogy Kolos nem igazán szolgálta meg a bizalmat, de akkor is ő az egyik manóm, – szögezte le Télapó. – Egyenlőre nem bizonyítja semmi sem, hogy ő volt a felelős.
– Még! – tette hozzá Ignác.

– De a komolyabb probléma az, hogy csak egy rénszarvas maradt, Harald – mondta Miksa, megsimogatva az állat fejét. – Napokig, hanem hetekig tart míg átvizsgáljuk csak a legközelebbi erdőket. Nem tudom az emberek, hogy hívják őket, de az biztos, hogy nagyon sok olyan terület van, ami elég hűvös, hogy jól érezzék magukat.

– Én szívesen megyek Hubával, Emillel és a kis szánnal, – javasolta Ignác. – Akkor már két csapat lehet.
– Hubával? – rökönyödött meg Miksa. – Nem túl eleven ő a feladathoz?
– Nagyon sokat fejlődött az elmúlt évben, – mondta Emil. – Ha most lennének a próbák biztos átmenne. Meg tudja csinálni.
– De az, hogy néha elrepül pár kilométerre veletek, az nem ugyanaz, mint napokig hetekig repülni, ráadásul a szánnal, – ellenkezett Tihamér. – Akár veszélybe is kerülhettek és akkor benneteket is meg kell menteni.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Kapjon lehetőséget Huba a bizonyításra?
B., Vagy inkább csak Harald vegyen részt a keresésben?

December 15.

Huba is keresi a rénszarvasokat!

A keresést végül két csapatban kezdték meg. Emil és Ignác a kis szánnal indult útnak Hubával, Tihamér és Miksa pedig Haralddal kereste a többi rénszarvast.

A két szán mindenféle enni és innivalóval megrakodva indult útnak. Egy hétre készültek, hogy addig vissza sem kell térniük az Északi Sarkra. Emil a krampusz, pedig még ahhoz is ragaszkodott, hogy mindkét szánban legyen némi gyógyszer, ha esetleg valamelyik állat megbetegedett volna.
Közben az élet nem állt meg a manók falujában, hisz játékok készültek és be is kellett őket csomagolni.

Mivel BojtosIgnác a rénszarvasokat kereste, így valakinek helyettesíteni-e kellett a műhely élén. Mindenki nagy örömére SzalagosRézi lett megbízva a feladattal.
– Jankó, nagyon örülök, hogy ilyen ügyes voltál a krampuszokkal, – dicsérte meg Jankót Rozi, mikor legközelebb találkoztak.
– Igy most már le kerülök a Rosszak listájáról, – kérdezte Jankó reménykedve.
– Persze, manócska, – felelte Rézi. – De máskor fogadj szót, mert a szabályokat a te érdekedben hozzák a szüleid.

A jó hírtől fellelkesült Jankóval egész nap madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt. A játék készítő műhelyben is sokat segített. Most társasjátékokat raktak össze. Jankónak nagyon kellett vigyázni, hogy ki ne felejtsen valamit. Még jó, hogy olyan jól megtanult számolni az iskolában.
Este anyukájával indult el, de csak mikor hazaért akkor jutott eszébe, hogy az apukája miért is nem várja otthon, ahogy szokta.

– Anyu, mi lesz, ha apa nem találja meg a rénszarvasokat? – érdeklődött este lefekvés előtt. – Akkor elmarad a karácsony?
– Ne aggódj ez miatt, kisfiam, biztosan megtalálják a rénszarvasokat, – nyugtatta meg Anyukája. – De most már aludj, mert holnap nagy nap lesz. Jön Emerencia látogatóba.
– Ő kicsoda? – kérdezte Jankó.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Emerencia egy varázsló?
B., Vagy Télapó ember barátja, aki a manókról szeretne minél többet megtudni?

December 16.

Emerencia, a varázslónő feltűnik

Másnap reggel Jankó anyukája nagyon izgatott volt. A varázslónők nagyon kevesen voltak, és még kevesebben azok, akik tudásukkal másokat segítenek. Emerencia ezek közé tartozott. Amikor tehette feltűnt a manók falujában.
– Emerencia, barátném, – kiáltotta boldogan Jankó anyukája, mikor a varázslónő belépett a műhelybe.

– Itt mindig olyan hideg van, – dohogott Emerencia, miközben leverte a kabátjáról a rátapadt havat. – Igazán megengedhetnétek, hogy tegyek ellene valamit! Jankó, manócska, te egyre nagyobb leszel.

– Csókolom, Emerencia néni! – köszönt illedelmesen Jankó. Emerencia nagyon aranyosnak tűnt, igazi varázslónő volt, és ettől a kismanócskának leesett az álla.
– Emerencia, nagy bajban vagyunk, – kezdte Jankó anyukája.
– Tudom. Télapó már elmesélte, hogy mi történt, – vágott a szavába Emerencia. – De sajnos az olyan varázslatos lényeket, mint ezek a rénszarvasok nem tudok megkeresni. Pedig nagyon szívesen segítenék. De játékot nem gyártok és nem is csomagolok! Ez nem az én szabályom, hanem Télapóé. De ezenkívül bármiben nagyon szívesen segítek.

– Talán a szavadon foglak, – lépett hozzájuk SzalagosRézi. – Nincsenek itt a szánok, nem tudunk elmenni GombosLóránthoz. Pedig mára ígérte az új fajta játékok terveit.
– Ebben nagyon szívesen segítek, de ki ez a GombosLóránt? – kérdezte Emerencia. – Azt hittem, már minden manót ismerek.
– Nem él a faluban, van egy kis háza távolabb, de olyan helyre építette, hogy gyalogosan ne tudjuk megközelíteni. Így most csak te segíthetsz.

– De csak mi után ittam egy bögrényivel a messze földön híres kakaóból, – felelte Emerencia.
A börge kakaót még pár keksz is követte.
– Merre lakik ez a játékmester? – kérdezte SzalagosRézit a varázslónő, mikor végzett az uzsonnájával.

– A falutól a rénszarvas istállók felé indulj el, és egyenes irányban haladj tovább, hidd el megfogod találni a házát.
– És miért is nem élt itt veletek?

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., GombosLóránt összevitatkozott Télapóval és ezért inkább elköltözött?
B., Vagy allergiás lett a faluban mindenhol megtalálható fahéjra?

December 17.

Látogatóban GombosLórántnál, aki allergiás a fahéjra.
– Jankó nincs kedved velem jönni? – kérdezte hirtelen Emerencia. – A varázslónők seprűvel utaznak, de ne aggódj, varázslat segítségével még soha senki nem esett le róla.
Jankó még akkor is kissé bizonytalan volt, mikor felült a varázslónő mögé a seprűre, ami hirtelen kétszer olyan hosszú lett, hogy kényelmesen elférjenek.

– Üzenjük Lórántnak, hogy bármikor szívesen látjuk, ha gondolja, – mondta Rézi. – Még a fahéjat is kitudjuk hagyni a kakaóból és a sütiből a kedvéért.
– Rendben megmondom, – felelte Emerencia, majd egy óvatos mozdulattal felrepült.

A kis manócska nagyon erősen kapaszkodott, de pár perc múlva már kifejezetten élvezte az utazást. Majdnem olyan volt, mint a szánnal repülni. Az indulás után nem sokkal el haladtak az üres karámok fölött, majd egyenesen folytatták az utat. Jankó körbe-körbe nézelődött. Még nem járt az Északi Sarknak ebben a szegletében.
Végtelen-végig hóval borított hegyek és völgyek sora. Jankó már kezdett aggódni, hogy eltévesztették az irányt, mikor az egyik völgy alján meglátták GombosLóránt házát. A leszállás pont olyan egyszerű volt, mint a felszállás. Jankó vidáman ugrott le a puha hóba. GombosLóránt már kint várta őket a ház előtt. Jankó csodálkozva nézte. A legöregebb manó volt, aki valaha látott.

– Már azt hittem el is feledkeztem rólam, – mondta köszönés helyett. – Itt vannak a tervek, – nyújtott oda nekik egy mappát.
– Szeretnék bemutatkozni. Emerencia vagyok és varázslónő. Rézi üzenetét is szeretném átadni. Szívesen látnak a faluban, ha visszaszeretnél költözni. Még a fahéjt is hajlandóak száműzni miattad a faluból.

– Ez nagyon kedves, meggondolom, – felelte Lóránt, de az arckifejezése még mindig zord volt. – Gyertek be, melegedjetek meg.
A kakaót és a süteményt Jankó nagyon finomnak találta, még a fahéj nélkül is.
– Megtudnám így szokni, – szaladt ki a száján hirtelen.
– Gondolkodsz esetleg a költözésen? – kérdezett rá Emerencia.
– Hát nem is tudom, már úgy megszoktam, hogy itt lakom, és nem várhatom el mindenkitől, hogy lemondjon a fahéjról miattam, – vakarta meg az állát Lóránt. – És nem vagyok jóban KalaposKolossal sem.

– KalaposKolossal senki sincs jóban, és te sem leszel fiatalabb, – vetett ellen Emerencia.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., GombosLóránt költözzön vissza a faluba?
B., Vagy maradjon inkább a házban, amit már évtizedek óta az otthonának tekint?

December 18.
GombosLóránt a faluba költözik.

– Karácsony előtt még beköltözöm a faluba, – jelentette ki határozottan Lóránt. – Holnapra össze is tudom rakni a csomagomat. A régi házam még ott van a falu szélén. Télapó majd elvisz a szánjával.

– Tényleg te nem is tudod még! – döbbent meg Emerencia. – A rénszarvasok eltűntek. Csak ketten maradtak, ők most a többieket keresik a szánokkal. Ezért is jöttem én a tervekért.
– De hát én láttam valamelyik nap a rénszarvasokat, – mondta Lóránt. – Épp a házam felett repültek el a szárazföld irányába. Még csodálkoztam is, hogy miért nem húzzák a szánt.

– Ezt azonnal el kell újságolni Télapónak, – élénkült fel Emerencia. Jankó alig bírt vele lépést tartani.
A visszaút kicsit kalandosabbra sikeredett, Jankó ugyan biztonság érezte magát, de a közben megélénkült szél igencsak kicsípte az arcát.
A keresést, ami eddig nem hozott eredményt, alig egy óra alatt átszervezték és csak remélni tudták, hogy a rénszarvasok nem változtattak irányt.

Ebéd után Jankó GombosFülöppel játszott. A szülők a lelkükre kötötték, hogy a falu határán kívülre ne csámborogjanak el.
Jankó és Fülöp nagy lelkesedéssel vetették magukat a falu eddig nem ismert részeinek felfedezésbe. Olyan területeket kerestek, amik mindkettőjük számára ismeretlenek voltak és álmélkodva jöttek rá, hogy milyen nagy is a falu. Szinte egész délután csatangoltak és beszélgettek. Akaratlanul is az eltűnt rénszarvasokra terelődött a szó.

– Vajon időben megtalálják a rénszarvasokat? – kérdezte aggódva Jankó. – Mi lesz, ha nem lesznek meg? Hogy fogják a gyerekek megkapni a sok-sok játékot?
– Ne aggódj, az én apukám és a te apukád azért van távol, hogy megtalálja őket, – próbálta megnyugtatni Fülöp a barátját. Majd elcsendesedve baktattak tovább a faluban.

– Ez a nagybátyám háza, – kiáltott fel hirtelen Fülöp, mikor egy kisebb ház elé értek, ahol a kéményből vékony füst csík szállt fel. – Anyuék mondták, hogy lehet, hogy vissza fog költözni a faluba. Tudod ő az, aki miatt nem lehet több fahéj a faluban.
– Én reggel találkoztam vele, – jegyezte meg Jankó. – Akkor úgy beszélték meg, hogy pár nap múlva Emerencia segít neki átköltözni. Ő még nem lehet a házban.

– Nézzük meg, hogy ki van bent! – javasolta Fülöp, aki már évek óta a Rosszak listájának lakója.
– De csak bekukkantunk az ablakon, – felelte Jankó, aki épp most került le arról a bizonyos listáról.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., GombosLóránt korábban visszaköltözött?
B., Vagy valaki más van a házban?

December 19.

Nem tudni, ki van GombosLóránt házában.

– Lóránt még biztosan nem költözött be, – mondta Jankó. – Emerencia csak később indul érte. Már nagyon idős, ezért biztosan nem tud egyedül el jönni.
– Gyere nézzük, meg, hogy ki az! – indult a ház felé Fülöp, de Jankó visszatartotta.
– Inkább szóljunk a szüleinknek.
Manó még olyan gyorsan nem futott, ahogy Jankó és Fülöp szaladt a játék készítő műhely felé. Szerencséjükre Télapót is ott találták, aki rögvest útnak indult a ház felé.
Télapó a termete ellenére igencsak szaporán szedte a lábait, de nem mulasztotta el megdicsérni a manócskákat, hogy milyen szemfülesek voltak.

– Azt külön jól tettétek, hogy egyedül nem mentetek be, – tette hozzá. – Akár még egy vadállat is bejuthatott oda.
A házhoz visszaérve az árny még mindig ott tett-vett a házban. Jankó és Fülöp, bárcsak Télapó határozott kérésére, de hátra maradtak. Így csak akkor tudták meg, hogy mi történt, mikor Télapó pár perc múlva meglehetősen dühösen kiviharzott a házból. Mögötte KalaposKolos bandukolt, elszánt arckifejezéssel.

Télapó egészen a játék készítő műhelyig meg sem szólalt. A fiúk is megilletődve, hangtalanul caplattak KalaposKolos után a sor végén.
– Manócskáim, – szólt a játék készítő műhelyben dolgozókhoz Télapó, mikor visszaértek. – GombosLóránt házában egy halom becsomagolt karácsonyi ajándék van, legyetek szíves vigyétek őket vissza a raktárakba.

Jankó döbbenten állt. Kolos ajándékokat vitt el a raktárból? Ha nem találták volna meg őket, akkor biztosan nem jutnak el időben a gyerekekhez.
– Kolos nem gondoltam volna, hogy ennyire elszánt vagy, – mondta szomorúan Télapó. – De ez csak megerősít abban, hogy jól döntöttem, mikor BojtosIgnác lett a műhely vezetője.
– Sőt utána SzalagosRézi jött, nem én, – szólalt meg először Kolos, mióta megtalálták. – Pedig sokkal többet tudok a játék készítésről mint ő.

– Az lehet, de a manókról és a karácsony szelleméről biztosan nem, – mondta Télapó. – Manók, nézzetek át minden elhagyott házat, fészert, ahová ajándék lehet eldugva. Kolos nagyot csalódtam benned.
– Télapó, – kérdezte Rézi, aki eddig elgondolkodva álldogált. – Vajon volt Kolosnak köze a rénszarvasok eltűnéséhez?

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., KalaposKolosnak van köze a rénszarvasok eltűnéséhez?
B., Vagy más oka volt a csorda eltűnésének?

December 20.

KalaposKolos áll a rénszarvasok eltűnése mögött
Jankót és Fülöpöt is befogták az ajándék keresésbe, de nemcsak ők hanem minden manó az eldugott helyeket kutatta és hordta vissza az ajándékokat a raktárba. Még Emerencia is beszállt a keresésbe, pedig nem tervezte, hogy eddig marad. Mikor végeztek a falu átkutatásával, mindannyian a játék készítő műhelybe mentek.

– Kolos, egyre fogy az időnk, – próbálta győzködni Rézi a manót. – Már csak napok vannak hátra karácsonyig és még be is kell rakni a játékokat. Meg kell mondanod, hogy hol vannak a rénszarvasok.
– Miért nem engeditek, hogy én is megkérdezzem tőle, – szólt közbe Emerencia. – Van pár varázslat, ami talán megoldaná a nyelvét.

– Tudom, hogy saját jószántából is elfogja mondani, – jelentette ki Télapó. – Pontosan tudja, hogy mi forog kockán.
Kolos azonban megmakacsolta magát és nem volt hajlandó elárulni hol vannak rénszarvasok.
– Ha így folytatjuk megtörténhet az, amire még nem volt példa az Északi Sark fennállása óta, – mondta Emerencia szomorúan.
– El fog maradni a karácsony? – kérdezte ijedten Jankó az anyukájától.

– Nem, manócskám, – felelte anyukája. – A karácsony nem marad el. Tudod az nemcsak az ajándékokról szól, hanem arról, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk. Az ajándékok csak ezt erősítik meg. Nélkülük is lehet ünnepelni.
– De azért az ajándékok is fontosak, – kotyogott bele Fülöp. – Jankó van egy ötletem.
– Fiúk, ugye nem csináltok semmi galibát? – kérdezte Jankó anyukája.

– Á, dehogy. Csak sétálunk egyet, itt már úgy sem vagyunk hasznosak, – felelte Fülöp és elráncigálta Jankót a felnőttektől.
– Mi lenne ha visszamennék az öreg Lóránt régi házához, – javasolta Fülöp. – Talán találunk valamit, amiből kitalálhatnánk, hogy merre lehetnek a szarvasok.
A két manócska gyorsan odaért a most már tényleg üres házhoz. Bár biztos voltak benne, hogy a ház üres, mégis nagyon óvatosan mentek be.

Miután az összes ajándékot visszavitték a raktárba, a házban már csak pár bútor darab maradt. Fülöp és Jankó az ott maradt dolgokat vették számba. Sorban egymás után.
– Nézd mit találtam! – kiáltott fel egyszer csak Jankó.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Jankó egy térképet talált?
B., Vagy egy kulcsot, a hozzátartozó címmel?

December 21.

Egy térképet találtak a fiúk GombosLóránt házában

– Mi lehet ez? – kérdezte Fülöp. – Olyan, mintha egy térkép lenne, de nem ismerem fel a helyet.
A térképen látszott, hogy egy nagyobb darabról lett sebtében letépve.
– Vigyük el gyorsan Télapónak, – mondta Jankó. – Ő biztosan tudni fogja, hogy mit kezdjen vele.
Télapót a raktáraknál találták meg a fiúk SzalagosRézi társaságában. Épp azt ellenőrizték, hogy mindenki ajándéka megkerült-e.

– Igazatok van, – erősítette meg Télapó. – Ez egy térkép, de sajnos egy város sem található rajta. Távol lehet az emberek lakta vidékektől.
– Akkor, hogy fogjuk megtalálni a rénszarvasokat? – kérdezte Jankó. – Hiába van térképünk?
– De hát ez a mi térképünk, – kiáltotta hirtelen Rézi. – Itt a jelzésünk a sarkán. Valószínűleg Kolos egy nagyobb darabról tépte le. Azt nem merte megkockáztatni, hogy elvegye az egészet. Ha megtaláljuk, hogy melyikhez illik, akkor tudni fogjuk, hogy hol vannak a rénszarvasok.

– Mi nagyon szívesen segítünk, – ajánlotta Jankó.
– Hát, ha muszáj, – tette hozzá Fülöp jóval kevesebb lelkesedéssel.
– Gyertek nyugodtan fiúk, – mondta Rézi. – Minél többen keressük annál gyorsabban meg lesz.

A térkép tár kevésbé bizonyult érdekfeszítőnek, mint Jankó várta, de becsületükre legyen mondva a két manó órákig pakolgatta és rakosgatta a poros térképeket. Már lassan a vacsora idő közeledett, mikor végre siker koronázta a keresést.
– Megtaláltam! – kiáltott fel Fülöp boldogan. – Pont ide illik ez a darab.
– Mutasd csak, – jött oda hozzájuk Rézi. – Most már értem, hogy miért nem találták meg eddig a rénszarvasokat.
– Antarktisz, – olvasta fel hangosan Jankó. – Déli Sark.
– Csak az Északi féltekén keresték a rénszarvasokat, – mondta Rézi. – Gyertek mondjuk el Télapónak. Majd ő megmondja hogyan folytassuk.

– Ez nagy baj, – mondta Télapó. – Nagyon messze vannak. Huba és Harald már napok óta folyamatosan repülnek. Félek, hogy valami baj érné őket, ha neki indulnának. Talán ha ketten együtt indulnának a kis szánnal.
– Kolos, hogy jutott vissza az Északi Sarkra? – kérdezte Rézi. – Ahogy ő ide jutott, mi oda juthatnák.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Vajon Huba és Harald együtt induljon útnak?
B., Vagy inkább kérjék Kolos segítségét?

December 22.

Kolos segítségét kérik a rénszarvasok megtalálásában
– Kolos tudom, hogy nem mindenben egyezik a véleményünk, – mondta Rézi. – De ennek ellenére muszáj lenne segítened.
– A nagy SzalagosRézinek, a játék készítő műhely vezetőjének pont az én segítségemre van szüksége? – vágott vissza élesen Kolos.

– Nem Rézinek van szüksége a segítségedre, – mondta Télapó. – Hanem mindenkinek. Most rajtad áll, hogy a gyerekeknek lesz-e ajándéka. Ráadásul a rénszarvasokról se feledkezz meg. Ők már nem vadállatok, kötelességünk gondoskodni róluk.
– Nem akarom, hogy bármi bajuk essen, – felelte Kolos. – Hagytam nekik elég élelmet, és minden mást. Csak annyira megharagudtam azért, mert Rézi kapta BojtosIgnác helyét.
– Tudod Kolos, a harag rossz tanácsadó, – ingatta a fejét szomorúan Télapó. – De még nem történt semmi helyre hozhatatlan.

– Rendben, akkor segítek, – mondta Kolos. – Még korábban el lestem Emerencia egyik varázsigéjét, amivel hazaszokott menni.
– Elrepültél a Déli Sarkra a rénszarvasokkal, – okoskodott Emerencia, aki eddig csendesen meg húzódott a sarokban. – Majd hazajöttél az én varázsigémmel. Okos terv.
– Hűha, ha tudnánk ezt a varázsigét, soha többé nem kellene kutyagolnunk, – élénkült fel Fülöp.

– Abban meg mi a jó? – kérdezte Jankó.
– Hát még kérdezed? – felelte Fülöp. – Akár honnan azonnal hazaérnénk, akár még az órák közötti szünetben is hazaugorhatnánk egy kis süteményért.
– De segít ez egyáltalán nekünk? – kérdezte Rézi, megmosolyogva Fülöp leleményességét. – Emerencia, van olyan varázslatod, amivel odajuthatunk?
– Kolos nem hagytál ott véletlenül valamit, ami a tiéd? – kérdezte Emerencia.

– Ott maradt a kesztyűm, – felelte Kolos.
– Akkor egy egyszerű kereső varázslattal eltudjuk intézni, – csettintett elégedetten Emerencia. – Egy a gond, csak akkor működik, ha Kolos mondja el. Mindenki csak a saját dolgait tudja megkeresni.
– Senki más nem tud vele menni? – kérdezte Rézi.
– Sajnos nem, – mondta Emerencia.
– Én megbízok Kolosban, – szólt Télapó. – Tudom, hogy helyesen fog cselekedni.
– Hát én nem vagyok ennyire nyugodt, – motyogta Rézi. – Remélem nem követtünk el hibát.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Vajon Kolos tényleg jó útra tért és segít?
B., Vagy ő is eltűnik, mint a kámfor?

December 22.

Kolos jó útra tér

– Mennyi ideig tart, míg Kolos visszaér a Déli Sarkról? – kérdezte Rézi, miután Kolos a varázslat segítségével elindult.
– Órákig is eltarthat, – felelte Télapó. – De addig is bőven van dolgunk.
– Remélem, hogy igazad lesz Télapó, – csóválta fejét Ignác. – Én biztos nem bíztam volna meg ennyire Kolosban.
– Pontosan ezért nem őt neveztem ki a játék műhely vezetőjének, – felelte Télapó. – De bízom benne, hogy most nem hagy cserben.

– Ha már a műhelyről esett szó, – vakarta meg a fejét Ignác. – Szerintem Rézi sokkal inkább alkalmas a feladatra. Én szívesebben foglalkoznék inkább a rénszarvasokkal. Őszintén szólva jobban is értek hozzá, mint a listákhoz és a többi mindenhez.
– Akkor most, hogy mindenki a helyére került, – dörzsölte meg a markát elégedetten Télapó. – Pakoljunk be a szánba. Mire Kolos ideér el kell készülnünk, hogy rögtön indulhassunk.

Az órák csak teltek. Előbb eljött, majd el is múlt az időpont, amikorra Kolosnak és a rénszarvasoknak meg kellett volna érkeznie. Egyre több manó bámulta izgatottan az eget.
A repülő rénszarvas csordát végül Jankó vette észre.
– Nézzétek, ott jönnek. Kolos ideért a rénszarvasokkal! – kiabálta és örömében ugrándozni kezdett.

– Igen, látom, – nevezett fel megkönnyebbülten az apukája. – Tényleg ők azok. De valami baj van. Nagyon lassan haladnak.
Ahogy közelebb ért a csorda már kivehető volt, hogy az egyik rénszarvast két másik hozta egy rögtönzött hám segítségével.
– Sajnálom, – szólt Kolos. – De Táncos nem érzi jól magát. Alig tudtunk idáig is elvergődni.
Táncost Ignác és Tihamér vette rögtön kezelésbe, míg a többi rénszarvassal Miksa foglalkozott.

– Nincs komolyabb baja, – mondta később Tihamér. – Csak elrontotta a gyomrát. Emil pár nap alatt rendbe hozza, de nem tud a többiekkel menni.
– Az gond, mert így is sokkal kevesebb idő van elvinni az ajándékokat, – mondta Télapó. – Ha kevesebb rénszarvassal indulok, akkor biztosan nem tudok mindenhová időben eljutni. Kell még egy rénszarvas, aki húzza a szánt. Kit ajánlsz, Ignác?
– Harald, engedelmesebb, de lassabb és fiatal még, – jelentette ki Ignác. – Huba viszont ereje teljében ban, de makacsabb. Nem tudok dönteni Télapó.

Most te jössz kedves Olvasó, szavazással eldöntheted, hogy folytatódjon a mese holnap!

A., Vajon Harald segítsen, aki fiatal, engedelmes, de lassabb?
B., Vagy Huba, aki gyorsabb, de makacsabb?

December 24.

Harald indul útnak a szánnal.
– Akkor szánra fel, – szólt Télapó. – Az összes játék bepakolva és minden rénszarvas útra kész.
A manók mind egybegyűltek a főtéren, hogy elköszönjenek. Itt az egész falu, kicsik és nagyok. Még Kolos is ott álldogált a szélen.
– Jankó, Fülöp! Nincs kedvetek elkísérni? Persze ha a szüleitek elengednek, – fordult Télapó a fiúkhoz. – Megérdemlitek, mert ha nem segítetek, akkor sosem találjuk meg a rénszarvasokat.
– Anyu, ugye elmehetek, – csapott le a lehetőségre Jankó. – Jól fogok viselkedni, ígérem.

– De, hát én egész évben a Rosszak listáján voltam, – hüledezett Fülöp. – Biztos, hogy én is menjek?
– Persze, hisz karácsony van! – mondta Télapó. – Ilyenkor nem számít, hogy mit hibáztunk az évben, csak az, hogy mennyire szeretjük egymást. Persze ez csak akkor igaz, ha megbántad az összes rosszaságot, amit elkövettél!

– Hurrá! – kezdett el ugrándozni Fülöp. – Elmehetek Télapóval. Mindig is erről álmodtam!
– Ez rám is igaz? – kérdezte Kolos, közelebb lépve a szánhoz. – Már mint a megbocsátás?
– Ha te is komolyan megbántad, akkor igen, – felelte komolyan Télapó.
– Már mikor visszaértem a Déli Sarkról akkor bántam, – felelte Kolos. – De nem tudtam, hogy csináljam vissza, – vallotta be Kolos.

– Pedig sok problémától és idegeskedéstől kíméltél volna meg minket, – mondta Télapó. – Ha komolyan megbántad, akkor részemről fátylat rá. Végülis rendbe hoztad amit elszúrtál.
– Köszönöm, Télapó, – mosolyodott el Kolos napok óta először.
– Fiúk, köszönjetek el és induljunk, – fordult Télapó a két manóhoz, akik épp szüleik intelmeit hallgatták és bármit megígértek volna, csakhogy felszállhassanak a szánra. – Ne aggódjatok már miattuk annyira! Jól fognak viselkedni, de ha most nem indulunk el, akkor nem jut el mindenkihez az ajándék.

Miután mindenki elhelyezkedett a szán elindult. Jankó, miután, integetett a szüleinek, egyfolytában Haraldot figyelte. Nagyon szurkolt a kis rénszarvasnak. Fülöp rögtön az elemózsiás kosárban kezdett el turkálni.
– Egész éjszaka fent lehetünk? – kérdezte Fülöp egy kaláccsal a kezében. – Ugye lehet?
– Persze, addig maradhattok fent, ameddig akartok, – nyugtatta meg Télapó.
– Csúcs! – mondta Fülöp nagyon kortyolva a kakaóból, ami egész finom volt fahéj nélkül is.
– Szuper lesz, hogy végig látogatjuk az összes földrészt, országot és várost! – lelkendezett Jankó. – És egész éjjel fennmaradhatunk.
– De most figyeljetek, mert megérkeztünk a legészakibb gyerekekhez, – mondta Télapó. – Üdvözöllek benneteket Loghyearbyen-ben, a Spitzbergákon.
– Húha, itt majdnem olyan hideg van, mint az Északi Sarkon, – ámuldozott Jankó. – Itt tényleg élnek gyerekek?

– Igen, több mint kétszáz gyerek él itt, – bizonygatta Télapó. – De most dologra fel, osszuk ki az ajándékokat.
A fiúk, becsületükre legyen mondva, folyamatosan segítettek Télapónak, aki így még a Harald miatt lassabb szánnal is jól haladtak.
Így mikor Budapest felett előbb Jankó, majd pár perc múlva Fülöpöt is elnyomta az álom, Télapó csak betakarta őket és folytatta tovább az ajándék osztást.
– Fiúk, keljetek fel! – rázta meg a fiúk vállát pár órával később Télapó. – Itt az utolsó város.

– Elaludtunk! – ült fel Jankó hirtelen. – Fülöp! Átaludtuk az egészet!
– Éhes vagyok! – jelentette ki Fülöp. – Van valami reggelire?
– Fülöp, át aludtuk az ajándékosztást! – ismételte meg Jankó.
– Ne aggódj ez miatt, – nevetett fel Télapó. – Még egy város hátra van. Ismerjétek meg a Ushuaia-t, a föld legdélibb városát.
– Ez már jóval melegebb, mint az Északi Sark, – nézett körbe kíváncsian Jankó.

– Hmm, – jelezte elégedettségét Fülöp, miközben épp kakaóval öblített le egy falat kalácsot.
– Köszönjük szépen ezt a remek kalandot, – mondta Jankó, miután az utolsó ajándék is gazdára lelt.
– Én köszönöm a segítséget, és most irány haza, – szólt Télapó és az Északi Sark felé vette az irányt.