Bemutatkozás

Dorogi Erzsébet, Lizy vagyok, három gyermek édesanyja. Mindig is fontos volt számomra az egyediség, ünnepi alkalmakra az ajándékozott személy számára a személyiségéhez legjobban illő ajándék elkészítése. A gyermekeim születésével ez a vágyam egyre erősebbé vált, és mindig igyekeztem valami személyeset készíteni nekik. Úgy gondolom, a családi kapcsolatok erősítésének kiváló eszköze, ha a gyermek érzi, hogy számunkra fontos, ha az ő kis élete, kedvtelése, kedvenc dolga, mesefigurája alakot tud ölteni, és a család ezen ajándékok keretében ölt testet. Ezek a kis meglepetések nemcsak családi, de baráti körben is pozitív elismeréseket kaptak.

Anyaként, szülőként nagyon fontos dolognak tartom a mesék szerepét a gyermek életében, az olvasás szeretetét. A gyermekek a meséken keresztül ismerik meg és fedezik fel a valóságot, ismerik meg az értékeket, saját magukat. A mesék fejlesztik a fantáziát, értékeket mutatnak gyermeknek, színesítik személyiségüket és segítenek a hétköznapi problémák megoldásában. A gyermekek különösen szeretik azokat a történeteket, melyekben ők szerepelnek, vagy a többi szereplő között felismerik családtagjaikat. A mindennapi meseolvasás lesz az alapja, hogy gyermeke könyvbaráttá, s majdan lelkes olvasóvá váljon.

Ez indított arra, hogy személyre szóló, egyedi mesekönyveket készítsek gyermekeknek.

Zsófika volt az első gyermekem, akit születésnapjára személyre szóló mesekönyvvel ajándékoztam meg. Az ő meséjének szereplői a Százholdas Pagony lakói voltak. Akkoriban őróluk szólt minden: a falvédő, a pizsama, a kirakó, a társasjáték, a mesekönyv és az alvókák is. Mindenki részt vett Zsófi születésnapi bulijának megszervezésében (még Micimackó is!), hiszen mindenki szerette Zsófikát. És jelentem a buli jól sikerült!

Lizike, a második kislányom hatéves születésnapjára kapta meséjét. Az ő meséjének hőse Vajanina baba, aki nevét a vanília fagylaltról kapta (így nevezte Lizike a vaníliát). Ez a baba sajnos nem beszélt, mint ahogy Lizike sem abban az időben. Visszahúzódóvá vált a beszédhibája miatt. Az volt a célom, hogy a mesén keresztül segítsem őt a beszédfejlődésben, a világgal való kommunikációban. Mikor először elolvastam neki a mesekönyvet, átölelt és azt mondta: „Ez a legeslegszebb ajándék, amit világéletemben kaptam!” Mit ne mondjak könnyes lett a szemem, és a mai napig is az lesz, ha erre gondolok.

És persze nem maradhatott ki a sorból a legkisebb, Milánka sem. Ő a meséjében Anya intő szava ellenére világgá ment. Az Ő kalandja a Nagy Világfelfedezés, melyben a sok izgalom után csak hazatér, mert akárhogy is nézzük, azért csak a család a legfontosabb.

Amire büszke vagyok, hogy gyermekeim nagyrészt ezeknek a mesekönyveknek köszönhetően olvasást szerető gyermekekké váltak. Ha olvassák ezeket a meséket, úgy csillog a szemük és ragyog az arcuk a boldogságtól. Számomra ez a legszebb érzés, mit Anyaként átélhetek. A tudat, hogy sikerült a gyermekeim számára egy olyan maradandó emléket adni, amely egy szeletkéje a mi kis univerzumunknak, boldoggá tesz. Egyszeri és megismételhetetlen csoda, mint ahogy a gyermek maga.